A zár és a kulcs történelme I. rész

A zárak történelme több ezer évre nyúlik vissza, hiszen a zárak elsődleges célja, hogy megvédjék értékeinket. Már az őskorban is voltak olyan emberek, akik gyűjtögettek, halásztak, vadásztak, és megdolgoztak az állatbőrért is, azért, hogy megfelelő életkörülményeket teremtsenek maguknak, és szeretteiknek, de sajnos már akkor is előfordultak olyan egyedek, akik nem saját erejük révén jutottak vagyonukhoz, hanem inkább elvették más tulajdonát. Ez később a zárak megjelenését szorgalmazta.

Egyiptom

A zárkészítés első úttörői az ókori egyiptomiak voltak, hiszen az ő társadalmukban jelentek meg először a reteszek. Az ajtó szélétől lapokat csúsztattak az ajtókeretbe vésett lyukakba, amelyek reteszként funkcionáltak és fából készültek. Ezt csak belülről lehetett használni, külső szemlélők számára észrevehetetlenek voltak.

Később, a fosztogatások és rablások idején annyiban változtattak a szerkezeten, hogy rést vágtak az ajtóra, amin keresztül becsúsztattak egy kampós végű pálcát, így már nem csupán belülről, hanem kívülről is hozzáfértek a reteszhez. Hosszabb idejű távollétük alatt a ház lakói madzagot és agyagpecsétet használtak a ház bebiztosítására.

I.e. 300 körüli feljegyzésekből megtudhatjuk azt is, hogy abban az időben már elterjedt volt az a zárszerkezet fajta, ahol a zár egyik része fogaslécből került kialakításra, melyet egy S alakú kulccsal tudtak mozgatni. A kulcs egyik része a fogantyúja volt, a másik része pedig az, amellyel a reteszt mozgatni tudták, úgy, hogy amikor a kulcsot az egyik irányba forgatták az beleakadt a retesz fogaiba.

A fémek megmunkálása szinte felvirágoztatta a zárak fejlődését, amely egyet jelentett azzal, hogy a sima reteszekből egyre bonyolultabb szerkezeteket hoztak létre, például az egyszerű reteszek helyét felváltották az átfúrt zárak, és a görbe végű benyúló pálcák helyett az emberek elkezdtek fémből megmunkált kulcsokat használni.

Római Birodalom

A Római Birodalom tehetősebb polgárai kifejezetten nagy hangsúlyt fektettek az értékeik megőrzésére, erre a célra vasveretes ládákat használtak, ezért abban az időben eme ládák zárszerkezetei voltak a legbonyolultabbak. Ezen ládák nem csak kulccsal voltak lezárva, hanem vaspántokkal is rögzítve voltak a padlóhoz, hogy még nagyobb biztonságot nyújtsanak. A ládák kulcsait az emberek ékszerként hordták feltűnő helyen, például az övükre aggatva, hogy ezzel fejezzék ki rangjukat a társadalomban, és azt, hogy betörési kísérletet fölösleges otthonukban végrehajtani, hiszen értékei kulccsal vannak elzárva. A ládák zárszerkezete igen ügyesen szerkesztett volt, ezért a kulcsokra jellemző volt a cifra fej, és a többfogú tollazat.

Később, a tudomány fejlődésével a rómaiak sárgarezet kezdtek használni, így képesek voltak egy egész iparágat építeni a zárkészítés köré. A zárak szerelését, megmunkálását komoly, erre szakosodott iparosok kezdték el ellátni, amely később egy igen elterjedt szakmává vált, annak köszönhetően, hogy az embereknek egyre nagyobb szükségük lett a zárak által nyújtott biztonságra. A rómaiak által kialakított zárak népszerűsége és hatékonysága olyannyira jónak bizonyult, hogy több, mint ezer éven keresztül változatlan technológiával készítettek zárszerkezeteket.

Kíváncsi a folytatásra? Hamarosan folytatjuk a II. résszel, de addig is nézzen körül webáruházunk kínálatában és vásároljon biztonságosan, házhozszállítással!